A Kelet kincse a rebarbara 16 9A rebarbarát évezredek óta fogyasztják a keleti országokban, hiszen nemcsak különleges finomság, hanem rendkívül jótékony is az egészségre nézve. Manapság nálunk is egyre elterjedtebb és népszerű növény, nem véletlenül. 

A rebarbara létezéséről már 3000 évvel ezelőttről is vannak írásos emlékek. Keleten gyógynövényként használták először, de hajfestékként és kelmefestékként is alkalmazták az ősi időkben. A rebarbara Ázsiából terjedt el, ma már bármely országban hozzá lehet jutni Európában is. Nagy, háromszög formájú levelei vannak, és rendkívül gyorsan megnő. A növény a napos helyeket szereti, Magyarországon is termesztik. Közép-Ázsiában közel negyven rebarbara faj létezik. A tenyeres vagy kínai rebarbara, az orvosi rebarbara, az indiai vagy himalájai rebarbara elsősorban gyógynövényként ismertek, míg a Rheum rhabarbarum inkább étkezési célra, zöldségként használható. Európában először csak dísznövényként volt ismert, majd zöldségként is elterjedt. A természetes orvoslás során a növény föld alatti részét, gyökértörzsét hasznosítják. Gyógyászati célokra már az ősi Kínában is alkalmazták több ezer évvel ezelőtt. Elsősorban azért, mert gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban, és aminosav összetétele által is jótékony hatású. Íze kissé fanyar, savanykás, amelyet a magas almasav-, citromsav- és oxálsav tartalmának köszönhet. Fontos növényi rostokat, cseranyagokat, flavonoidokat, polifenolokat tartalmaz, valamint megtalálható benne az A-, B1-, B2-, C-vitamin és a niacin. Ásványi anyagok közül kálium, kalcium, foszfor, magnézium, vas és szelén található benne.  

A növény minden részében vannak antrakinon származékok és oxálsav. Előbbi miatt hashajtóként, a bélműködés szabályozójaként, étvágyjavítóként is alkalmazzák. Mivel alacsony kalóriájú növény, valamint vizelethajtó és salaktalanító hatású, ezért ideális tisztítókúrák során is fogyasztani. Vigyázni kell azonban az adagolásával, mert nagy mennyiségben fogyasztva bélnyálkahártya irritációt, valamint gyomor- és bélgörcsöket okozhat. Oxálsav tartalma miatt is fontos odafigyelni, mennyit eszünk belőle. Az oxálsav ugyanis a kalciummal vízben oldhatatlan sót, kalcium-oxalátot képez, ezért csökkenti a bélből a kalcium felszívódását. A már felszívódott oxálsav pedig csökkenti a vér kalciumszintjét, és vizelet kiválasztáskor a vesében, hólyagban követ képezhet. Napi 600 mg fölötti oxálsav elfogyasztása jelent ilyen jellegű kockázatot, de ez a mennyiség nagyjából egy kilogramm rebarbarában található meg. A növény gyökere elsősorban a gyomorra és az emésztésre gyakorol jótékony hatást. A népi gyógyászatban alkalmazzák étvágyjavítóként, gyomor- és bélhurut kezelésénél, emésztési zavarok megszüntetésénél, és hashajtásra.

Az antrakinonok összehúzó és fájdalomcsillapító hatásának köszönhetően a rebarbara kivonata alkalmas szájnyálkahártya- és fogínygyulladás esetén. A növény jó szolgálatot tesz egyéb, a szervezetet érintő gyulladások és aranyér esetén is. Arra azonban figyelni kell, hogy reumával és ízületi gyulladásokkal küzdők ne, vagy csak kis mennyiségben fogyasszák. A rebarbarából különféle kivonatokat is készítenek, a gyógyszertárakban megvásárolható készítmények máj- és epebetegségek, valamint aranyeres panaszok enyhítésére szolgálnak.

A rebarbarából tea is készíthető, ha a gyökértörzset felaprítjuk, forró vizet öntünk rá, majd negyed órát állni hagyjuk. Egy csészényi teához fél teáskanál aprított rebarbara szükséges. A teát elkortyolgatva nyolc-tizenkét órán belül várhatjuk a hatását. A rebarbara étkezésben való felhasználási lehetőségei sokrétűek: salátának, süteménynek, kompótnak, lekvárnak, szörpnek, ivólének, bornak is használják. Savanyú íze almával, eperrel keverve tompítható. Étkezési célra csak a meghúsosodott levélnyél alkalmas. Fontos azonban, hogy bármilyen egészségügyi panaszra, betegségre is alkalmazzuk a növényt, a kúra ne tartson tovább két hétnél, mert hosszú távon, vagy nagy mennyiségben fogyasztva káros mellékhatásai jelentkezhetnek. 12 évesnél fiatalabb gyermekek, várandós nők számára és szoptatás alatt egyáltalán nem javasolt a rebarbara fogyasztása. Pürésített gyöktörzse a hennához hasonlóan hajszínezőként is beválik, a hajszálakat vörösre festi, de ugyanígy megfelel természetes kelmék, pamut vagy gyapjú festésére.

Írta: Kármán Nikola



 

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát. További információk ADATVÉDELMI NYILATKOZAT.

Elfogadom a cookie szabályzatot az oldalon